2010. december 23., csütörtök

Csak annyi h átkölötztem ide---> http://theguynextdoor.blog.neon.hu/ :)

6. 'Nem vagyok elég jó.?'

Na itt van a rész.:) ez most rövid lett mert ma már kaptatok egy részt.:D de komolyan írjatok már egy kommentet. nem kell, hogy legyen hozzá google fiókod írhatod névtelenül is.. csak íírjatok már, mert így azt hiszem, hogy senkit sem érdekel és letörlöm a blogot. :/



-Fenébe is. -ordított. Miközben egyre erősebben szorította karomat. -Hogy találhattak meg?- még idegesebb lett.-Előre látom a címlapokat. 'Justin Bieber új csaja...'- mérgelődött. Nem kellett volna, de amikor kimondta, hogy 'csaja' szívem hatalmasat dobbant. Talán még meg is hallotta, mert rámnézett és egy ici-picit elmosolyodott.
-Nyugi már- közelebb mentem, és biztatóan átöleltem vállát. - engem nem zavar.- mosolyogtam.
-Azt gonoldom.- nevetett fel ironikusan. Na jó ez egy 'kicsit' szarul esett... Mivan szégyell? Nem vagyok elég jó.?
-Mindegy. - köptem oda fagyosan. Kezemet levettem válláról, és sebesen elindultam az ajtó felé. Már úgyis volt rólam képük, nem érdekelt ha lesz még egy...
-Hová mész? - nyúlt volna a kezem után, de én kitéptem azt.
-Szevasz. -mondtam flegmán. Kiléptem az ajtón és hangosan bevágtam magam után. Persze újra villogni kezdtek a vakuk, de nem érdekeltek. Kezemet felemeltem és próbáltam vele takarni az arcomat. Miközben olyan kérdésekkel bombáztak, hogy 'Te vagy Justin új barátnője?, Mióta ismeritek egymást?...'  Csak megszaporáztam lépteimet, és idegesen kerülgettem azokat az átkozott paparazzokat....
 Mikor odaértem a házunkhoz gyorsan kinyitottam az ajtót, és becsaptam a fotósok orra előtt. Hátamat neki támasztottam, és szépen lassan lecsúsztam. Lábaimat felhúztam, és ráhajtottam fejemet. Igazából nem a paparazzik idegesítettek, hanem az, hogy Justin milyen bunkó volt...
Egy forró könnycsepp gördült végig arcomon. MIVAN?!? Nem Sophie, nem sírhatsz- parancsoltam magamra. Így is lett nem sírtam. 
 Feltápászkodtam és felmentem a szobámba. Odamentem tükrömhöz, és megfésültem hajamat. Nem tudom miért, nem voltam kócos kicsit sem, de egyszerűen jólesett. Majd megláttam Justin tükörképét, amint az ablakában áll, és egy papírt tart kezében. Türelmetlenül dobolt két ujjával a lapon, amitől az kicsit megremegett. Mikor megfordultam abbahagyta.  Ez volt a papíron:

'MI VOLT EZ?'

Odatrappoltam majd egy szúrós pillantást intéztem felé, és berántottam a sötétítőt. Hagyjon engem békén.
  Zongorázni akartam, de valahogy éreztem, hogy az most nem fog megnyugtatni, ezért villám gyorsassággal elindultam lefelé, ki a hátsó kertbe. Felkaptam kosárlabdámat és egyre messzebről dobáltam a labdát. Mind bement, ilyen sem volt még. Kicsit el is csodálkoztam. Egy mély hang zökkentett ki merengésemből.
-SOPHIE!-hallottam magam mögül Justin kétségbeesett hangját. Megforgattam szemeimet és mefordultam.
-Mit akarsz?- kérdeztem flegmán. Közeledni kezdett, és mikor úgy éreztem, hogy túl közel lenne hátráltam pár lépést.
-Miért mentél el?-értetlenkedett.
-Ugye csak viccelsz? Fogalmad sincs arról, hogy miért mentem el?- hangerőmet úgymond 'felkapcsoltam' és hitetlenkedő pillantást vetettem felé. Hát ez hülye!- gondoltam. Idegesen nekivágtam a labdát, amitől ő meggörnyedt, de hidegen hagyott. Rohanni kezdtem be a házba, azon gondolkozva hova tudok bezárkózni.
 Zihálva vágódtam be a fürdőszobámba, és zártam be magam után az ajtót. Leültem a hideg padlóra, lábaimat felhúztam és ráhajtottamfejemet. Tovább kapkodtam a levegőért.
-Sophie!- dübögött Justin.
-TŰNJ MÁR EL!- ordítottam rá. Miért nem képes itthagyni? Mit érdeklem én egyáltalán???
Még dübögött egy utolsót. Mikor már azt hittem elment felcsendült a zongorám eltéveszthetetlen hangja. Na neem! A zongorámhoz ő nem nyúlhat. Felpattantam a hideg csempéről, és kinyitottam az ajtót.
-Hagyd békén a zongorámat.-figyelmeztettem. Mire ő csak elvigyorodott és énekelni kezdett.

I'm holding on your rope
Got me 10 feet off the ground
And I'm hearin' what you say but I just can't make a sound
You tell me that you need me then you go and cut me down
But wait
You tell me that you're sorry didn't think I'd turn around and say:

That it's too late to apologize
It's too late
I said it's too late to apologize
It's too late
To late... - folytatta volna de közbeszóltam. - Légyszives, hagyd a zongorámat. - mondtam ingerülten. Felsóhajtott és abbahagyta.  -És most állj fel, és menj haza.
Megingatta fejét miszerint nem megy..
-Mit akarsz tőlem- suttogtam elhaló hangon.
-Ezt. - hirtelen felállt, és odajött. Lélegzetem elállt. Ő csak elmosolyodott, majd ajkait enyémre nyomta. Mámorító volt. Ajkaim picit elnyíltak. Kezeimet tarkója köré fontam. Mire ő elmosolyodott, és folytatta azt amit elkezdett...

5. 'Jó kis este...'

Sziasztook! itt az új rész.:) Bocsi, hogy tegnap nem raktam fel de sokáig írtam és már nem akartam felrakni... Köszi ha elolvasod. De léégyszi írj kommentárt! írd meg ha tetszett vagy ha nem mind1 csak írj valamit!
UI.: vszínű, h ma még lesz új rész.:D



"Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt, majd felpattantam és újra rohanni kezdtem. Nem tudtam merre, hogy mi elől, de rohantam. És féltem valamitől. Lefordultam, egy sötét sikátorba, és tudtam, hogy nincs menekvés. Berohantam egy kuka mögé, és összeestem. Remegve vártam a halált."

 Zihálva ültem fel az ágyamban, kezemet szívemhez kaptam. Végiggondoltam, hogy mi is történt, miután zongoráztam lefeküdtem aludni és aztán... Álmodtam!- megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
-Nyugi Sophie.- mondtam magamnak. Egy kicsit megnyugodtam, de visszaaludni már nem tudtam. Forgolódtam még egyet-kettőt az ágyamban majd felálltam és odasétáltam az ablakomhoz. Elhúztam a sötétítőt és kinéztem. Justin még mindig fent volt.  Legalábbis a lámpája fel volt kapcsolva. És mintha a játszott volna valamit. Jobban megnéztem Xbox-ozott. Uhh de jó neki, imádok xbox-ozni...
 Rápillantottam órámra 11:30- at mutatott.
Mivel nem tudtam aludni, felkapcsoltam lámpámat és leültem a zongorám elé. 'Pötyögni' kezdtem az ütemeket, melyek dallammá alakultak át.
Elmosolyodtam és énekelni kezdtem:

Me plus you I'ma tell you one time
Me plus you I'ma tell you one time
Me plus you I'ma tell you one time.

When I met you girl my heart went knock knock
Now them butterflies in my stomach wont stop stop
And even though its a struggle love is all we got
So we gon' keep keep climbin' till the mountain top

Your world is my world
And my fight is your fight
My breath is your breath
And your heart (and now I've got my)


One love
My one heart
My one life for sure
Lemme tell you one time
(girl I love, girl I love you)
I'ma tell you one time
(girl I love, girl I love you)
And I'ma be your one guy
You'll be my number one girl
Always makin time for you
I'ma tell you one time
(girl I love, girl I love you)
I'ma tell you one time
(girl I love, girl I love you)...


Mosolyogva néztem Biebs ablaka felé, és persze ő ott állt. A kezébe volt egy papír, mivel nem láttam mi van ráírva ezért felálltam, és odamentem ablakomhoz. Kicsit hunyorítottam majd elolvastam. :

'Nincs kedved átjönni? Nem tudok aludni...:('-  olyan ellenálhatatlanul mosolygott.

Gondolkoztam egy kicsit az ajánlatán és úgy gondoltam átmegyek. Leszaladtam a lépcsőn, remélve, hogy Apa még nem alszik. Szerencsére még a nappaliban ült és tévézett.
-Szia kincsem.- mosolygott- Miért nem alszol?
-Nem tudok- mondtam egy félmosollyal az arcomon.- Ugye nem baj, ha átmegyek a szomszédba?- reménykedtem.
-Menj csak. -mosolygott még mindig.
-Köszii. - visszaszaladtam a szobámba, egyenesen az ablakhoz. Felmutattam hüvelykujjam, és eltátogtam neki, hogy 10 perc és ott vagyok. Vigyorgott egyet, én meg elmentem átöltöztni.
  Hosszas gondolkozás után felvettem egy bő, szürke 'U can't photoshop, ur ugly personality' feliratú, kb. a combom feléig érő felsőt, alá egy fekete rövidnadrágot ( a póló eltakarta....) egy fekete buggyos sapit és egy fekete sarut. A telefonomat zsebre vágtam, leszaladtam a lépcsőn és odaszóltam apunak- Akkor majd jövök, itt leszek a szomszéd házban. -vigyorogtam, és kimentem.
  Ahogy közeledtem, egyre izgatottabb lettem. Azért mégis csak Justin Bieberről beszélek... Még nem is kopogtam máris kinyitotta az ajtót- Oh heló.- köszöntem meglepetten.
-Szia- mosolygott. Végig mért majd füttyentett egyet. Elpirultam és játékosan vállába bokszoltam.
-Naa- nyavalygott, majd a vállához kapott kezével. Végül elmosolyodott és kinyújtotta a kezét.- Gyere.- megfogtam kezét, és elindultunk fel egy lépcsőn. Igazából nem tudtam hogy hova is visz most.. Habár volt egy ötletem... Persze igazam lett. Bementünk sötét kék szobájába, az ajtó mellett volt egy plazma TV előtte, a földön, egy Xbox. Szemeim felcsillantak.
-Szeretesz Xboxozni?- csodálkozott.
-Imádok-vigyorogtam.
-Szeretnél játszani?- kérdezte nevetve.
-Persze. - mosolyogtam. Leültünk a földre, mellettem volt egy csomó üres RedBullos doboz. - És még csodálkozol, hogy nem tudsz aludni?- nevettem.
-Jólvanna, Anyu.- vágta be a műdurcit. Lehajtotta fejét, és láttam rajta, hogy nagyon küzködik a nevetés ellen. Kicsit közelebb ültem hozzá, anyira hogy ne vegye észre, és elkezdtem csikolni. Hangosan felnevetett, majd hátradőlt és rúgkapálni kezdett. Ördgien elvigyorodtam, és mégjobban csikoltam.
-Neee- visított. Már a hasamat fogtam a nevetéstől, amit ki is használt. Feltérdelt -Hűű... - ennyit mondott egy 'ezt meg fogod bánni' pillantással.
-Ajajajj..- gúnyosan rámosolyogtam. Nem gondooltam, hogy bármit is tudna csinálni velem, mivel nem vagyok csikis.. Kivéve a talpamat.. Hirtelen rámvetette magát, én pedig röhögőkörcsöt kaptam, mikor nem tudott megcsikolni. - Nem .. nem va-vagyok -levegőért kapkodtam.- csikis. -nyögtem ki végül.
-A francba. -nevetett.- akkor más büntetést kell kitalálnom. - kajánul elmosolyodott. Majd szemei ajkaimra tévedtek. Csiga lassúsággal kezdett felém közeledni, mintha azt kérdezné 'szabad?'. Mikor meg éreztem hűvös lehelletét arcomon, elmosolyodtam és lecsuktam szemeimet. Vártam, majd mikor már ajkaink majdnem összeértek elkapta fejét. Kinyitottam szemem és ránéztem. Ő csak vigyorgott, de láttam a szemében vágyat.
-Jó büntetés...- mondtam egy kicsit csalódottan. Mire ő zavartan felnevetett. -Játszunk hát? - kérdeztem, megtörve a pillanatnyi csendet.
-Jaa persze.- kezembe nyomott egy konzolt, és valami verekedős játékot játszottunk. Már nyerésre álltam, mikor egy pillanatra  'elbambultam' és ő megnyerte.
-Há-há-há. -mondta gúnyosan.
-Hűű haa.. a világhírű szupersztár megvert egy LÁNYT Xbox-ban.- mondtam durcásan.
-Naaa- mondta édesen, miközben közelebb jött és átölelte vállamat. Felnéztem gyémántként csillogó szemeibe. Vágytam arra, hogy megcsókoljam, de nem tettem. Túl gyors lett volna. Elharaptam egy mosolyt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillananak. Még nem. Akár rökre így tudtam volna maradni...
  De mint minden jónak, ennek is vége lett.
- Még egy menet?- biztatóan mosolygott rám.
-Na jó-mosolyogtam.
 Másodjára már nem hagytam magam, mindent bele adtam, és megnyertem a játékot.
-Héé- nézett rám nagy szemekkel- te az előbb hagytad magad?
Elpirultam- Talán.- az előző játékban tényleg hagytam magam...
-Miért?- kérdezte hitetlenkedve.
-Tudom, hogy a fiúk útálják ha vesztenek.-mosolydotam el.
-Ez kedves volt. - mondta egy édes mosoly kíséretében, én meg majd' elolvadtam.- De tudok én anélkül is nyerni.- vigyorgott.
-Hát azt láttam..- nevettem.
-Jólvanna..- nyavajgott. Ásítottam egyet.-Csak nem álmos vagy?
-De.- nyújtózkodtam. Még nem akartam haza menni.. olyan jó volt vele.- Van még RedBull? - mosolyogtam rá.
Felnevetett és felállt majd 1 perc múlva 2 RedBullal a kezében tért vissza.  Az egyiket odanyújtotta felém, a másikat meg kinyitotta, és beleivott.
-Biztos szükséged van neked arra?- kétkedve néztem rá, majd jeletőségteljes pillantást vetettem a földön heverő dobozokra. Megrántotta vállát majd visszaült mellém. Kibontottam az enyémet majd egy húzásra megittam. Szemei elkerekedtek.
-Mivan?- kérdeztem nevetve.
-Téged kiismerni..- nézett rám hatalmas szemeivel. Elnevettem magam.
-Nem nézünk valami filmet?- kérdeztem.
-Okéé- állt fel- mit szeretnél? Horror, vígjáték, valami romantikus film?- odament a tv elé és nézelődni kezdett.
-Nekem mindegy, csak ne horrort. - útáltam a horror filmeket.- Válassz valamit addig én elmegyek a mosdóba. -felálltam és elindultam az ajtó felé, majd eszembe jutott, hogy fogalmam sincs merre van a fürdőszoba.- Öööö... Justin?
-A folyosó végén balra. - nevetett.
Gyorsan elszaladtam. Mire visszaértem Justin 'átalakította' az egész szobát, lekapcsolta a villanyokat, a földre lerakott pár párnát, meggyújtott egy rakás mécsest. Hűha, mi lesz itt-gondoltam. Ő ott ült a földön, hátát az egyik párnának támasztotta. Mikor beléptem felkapta fejét, és rám mosolygott. Megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek oda. Kicsit félve de elindultam.
 Bizonytalaságomat látván halkan felnevetett. -Nyugi nem harapok. - kaccsintott rám. Leültem mellé, ő meg elindította a filmet. Mikor bemondták hogy 'A csúf igazság'. Nagyot néztem, ez a kedvenc filmem...
-Gondolatolvasó. - suttogtam.
-Miért?
-Kedvenc filmem. -mosolyogtam.
-Nekem is.- nevetett zavartan.
 Miközben néztük kicsit elálmosodtam ezért nekidűltem. Ő átkarolta vállamat és közelebb húzott.

 Már nem emlékszem arra, hogy hogy de mikor reggel felébredtem a fejem felsőtestén volt. Egyik kezével ölelt a másik pedig mellette pihent. Hallottam ahogy szuszog. Felnéztem rá, szája kicsit elnyílt, de olyan aranyos volt. Ránéztem az órára 11:30-at mutatott. Nekem haza kéne mennem- gondoltam. Szerencsére apa dolgozott ma is, és csak este jön haza...
  Megpróbáltam kiszabadulni öleléséből anélkül, hogy felébreszteném. De nem sikerült, épp hogy megmoccantam már is megrebbentek szemei. Szorított ölelésén, így esélyem sem volt a 'menekülésre'. Kicsit azért kellemetlen volt, mivel még 1 napja ismerjük egymást...
 Köhhintettem egyet, mire szemei felpattantak. Hamar kapcsolt, és elengedett. Felültem és , bármennyire szerettem volna ott maradni, egy kicsit arréb csúsztam.
-Jóreggelt.- mondtam neki egy félmosollyal az arcomon.
-Elég jó..- mosolygott. Megforgattam szemeim.
Felálltam és bementem a fürdőbe. Megmostam arcom, és megfésülködtem. Mire visszaértem Justin már átöltözött, egy fekete csöves nadrág, piros-fehér kockás ing és egy piros supra volt rajta.
-Akkor én megyek is. -mosolyogtam rá. Elindultam az ajtó felé, majd le a lépcsőn egészen a bejárati ajtóig. Justin szorosan jött mögöttem. - Köszönöm az estét. -nyomtam egy puszit arcára, mire ő vigyorogni kezdett.
 Kinyitottam az ajtót és egy csomó vaku villant fel. Kb. 20 paparazzo állt előttem, én lefagytam de Justin visszarántott, és bevágta az ajtót...

2010. december 21., kedd

4. 'I think I'm in love...'

sziasztook:) Itt az új rész sztem ez most kellően hosszú lett...:D léégyszi írjatok már kommentáárt:/


Elfelejtettem levegőt venni. A fiú vigyorogni kezdett, vakító mosolyával. Felém nyújtotta kezét:
-Justin Bieber. Az új szomszéd..- mosolygott. Basszus. És én vele ordibáltam. Még vörösebb lettem.
-Sophie Adams.- megint lehajtottam a fejemet. Gyomrom összeszűkült. Iszonyat módón égett a képem. -Figyelj én tényleg sajnálom... -
kapartam a lábammal a betont.
-Ne sajnáld. Megérdemeltem. Csak nem tudtam levenni rólad a szemem. - elpirult. Most komolyan flörtölni akar velem?
-Hát akkor... Szia- köszöntem, és elindultam volna, de már megint visszahúzott.
-Nem szeretnél bejönni?- kérdezte csillogó szemekkel.
-Háát... nem is tudom...
-Naaa légyszi. - kölyökkutya szemekkel nézett rám. Nem tudtam ellenálni.
-De csak egy kicsit.- mosolyodtam el.  Szemei újra felcsillantak és behúzott a házba. Gyönyörű volt. Előttem egy hatalmas nappali volt,
hófehér és vaj színekben pompázott. Mindig is tetszettek az ilyen házak. Odahúzott egy kanapéra és leültetett. Én még mindig a nappalit
bámultam- Gyönörű ez a ház. - mosolyogtam.
-Mint te. - suttogta, szerintem nem akarta hogy meghalljam... Ránéztem és felvontam a szemöldököm. Ő csak elfordult és elpirult.
Mosolyognom kelett.
-Hogy hogy ide költöztetek?- kíváncsiskodtam.
-Háát... Meguntam Atlantát, és vissza akartam ide jönni. Hiányzott már.- mondta egy félmosollyal az arcán. -De te mikor költöztél  ide?-
 vonta fel a szemöldökét.
-Talán 3-4 éve.- mosolyogtam rá kedvesen. - de lehot, hogy több.. Nem emlékszem.
-Akkor azért nem találkoztunk még. - mosolygott rám. Hihetetlenül aranyos volt. - Mesélsz valamit magadról?- kérdezte reménykedő
pillantással.- Azt mondjuk már tudom, hogy gyönyörűen énekelsz.- bókolt. Elpirultam.
-Meg azt is, hogy nincs barátom...- gondolkodtam hangosan.
-Sajnálom.- mondta lehajtott fejjel.
-Nem kell. Én sem teszem.- hazudtam. Igenis sajnáltam, mert nagyon szerettem Mattet, de eléggé kiábrándító volt amit tett. Egy
könnycsepp csordult végig arcomon. Gyorsan letöröltem, és egy kicsit összegörnyedtem.
-Ne sírj. -Mondta Justin. Közelebb ült és átölelt. Megcsapta orromat mámorító illata.
 Hiába megfogadtam, hogy nem sírok többet mégis zokogni kezdtem. Minden emlékem előtört bennem. A Gyönyörű 2 év emlékei.
Szorosabban ölelt magához. Nagyon jól esett, hogy ott volt mellettem. Hirtelen megcsörrent mobilja. Felsóhajtott majd beleszólt.
-Szia Scoo.
-..................
-Nem ma nem jó programom van. - Ahh a francba,  nekem mennem kéne. gondoltam
-...................
-Okéé. Helóó.- köszönt majd kinyomta.
-Akkor én megyek is.- álltam fel, még mindig sírva.
-Ugyan miért mennél?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Azt mondtad programod van. -néztem rá értetlen fejjel.
-Te vagy a 'programom'. - mosolygott.
-Ohh- értelmesebb nem jutott eszembe.- Köszi, de miattam tényleg ne mondj le semmit. Inkább hazamegyek.- szomorúan elmosolyodtam.
-Ha haza mész, utánnad megyek. - vigyorgott. Elmosolyodtam. Még letöröltem utolsó könnycseppjeim. Látta, hogy egy kicsivel jobb
kedvem volt ezért megint megkérdezte:- Mesélsz magadról?
-Óh, Persze.- mosolyogtam. - Mit szeretnél tudni?
-Mindent. - vágta rá vigyorogva.
-Húú.. az hosszú lesz.- nevettem. - Sophie Adams vagyok, 16 éves, az éneklés a szenvedélyem- mikor ezt kimondtam szeme felcsillant.- A
szüleim elváltak 6 éves koromban- láttam, hogy egy kicsit megsajnált, de folytattam- azóta apával élek. - még pár dolgot meséltem neki.
-Énekelsz nekem?- kérdezte kiskutyaszemekkel. Hiába nem lehet neki nemet mondani...
Bólintottam, mire ő felpattant és magával húzott. Elmentünk egy másik szobába, aminek a közepén egy zongora volt. Odamentünk , és
mind a ketten leülünk elé.
-Mit szeretnél hallani?- mosolyogtam. Megrántotta vállát.
-Valami szépet.
Gondolkoztam egy kicsit majd elkezdtem játszani az egyik kedvenc dalomat.

-I've been roaming around, I was looking down at all I see
Painted faces fill the places I can't reach
You know that I could use somebody
You know that I could use somebody

Someone like you and all you know and how you speak
Countless lovers under cover of the street
You know that I could use somebody
You know that I could use somebody
Someone like you- apró szünetet tartottam.
-Énekelj te is. - Elmosolyodott majd közösen folytattuk.
-Off in the night while you live it up I'm off to sleep
Waging wars to shake the poet and the beat
I hope it's gonna make you notice
I hope it's gonna make you notice
- Ugyan nem duett volt, mégis olyan szépen csengett a hangunk.
Someone like me, someone like me -Átkarolta hátamat, és úgy folytatta az éneklést.
Someone like me, somebody
I'm ready now, I'm ready now
I'm ready now, I'm ready now
I'm ready now, I'm ready now
I'm ready now

Someone like you, somebody
Someone like you, somebody
Someone like you, somebody

I've been roaming around, I was looking down at all I seeeeeeeee. - az utolsó hangot hosszan kitartottam.
-Hűű...-ámuldozott- gyönyörű a hangod.
-Te sem panaszkodhatsz.- mosolyogtam. Mélyen a szemeimbe nézett, én meg már csöpögtem olyan édes volt...
Tapsolást hallottam a hátunk mögül, halálosan megijjedtem majd hátrakaptam a fejemet. Pattie állt előttem.
-Helló Anya- köszönt Justin. - Nem az volt, hogy este jössz? -értetlenkedett.
-Szija kicsim. - elnevette magát- Tudod már este van... Najó nem este csak 5 óra... - mosolygott.
Megköszörültem a torkom. -Ohh Persze- nyúlt felém Justin, majd odamentünk anyukája elé.- Anyu ő itt Sophie- mutatott rám. Tök furán
mondta a nevem, mindtha.. mintha csodálna....- Sophie ő itt anyu. -mosolygott.
-Csókolom, Sophie Adams- nyújtottam oda kezemet.
-Tegezz Légyszi!!- kérlelt.
-Oké, Akkor Szia- mosolyogtam rá- mellesleg itt lakom a szomszédban.
-Ó ez nagyszerű-lelkendezett. A telefonom megcsörrent a csengőhangom Justin Bieber- Favourite Girl-je volt... Kínosan a fejemhez
kaptam a kezemet és éreztem, hogy elpirulok. Pattie és Justin csak nevettek. Előkotortam a telefonom és megnéztem a kijelzőt,  apu volt az.
-Hali apu.
-Szia drágám. Hol vagy?-hallottam az aggódást a hangjában.
-A szomszédban, megyek egy perc. - mondtam és kinyomtam.
-Nos, ideje mennem- mosolyogtam rájuk. - Köszönök mindent.
-Gyere máskor is -mosolygott Pat.
-Oké. Jóéjt.
-Neked is.- mondta, majd elment a szobából.
Én elindultam az ajtó felé. Justin szorosan jött mögöttem. Mikor kiértünk megálltam a lépcsőn.
-Köszönöm mégegyszer- mosolyogtam rá. Közelebb jött és megölelt. Mélyen beszívtam illatát és benttartottam ammedig csak tudtam.
Elengedett és hátrált egy lépést. Rámmosolygott:- Én köszönöm.
-Jóéjt. -köszöntem el tőle, és hátrálni kezdtem a lépcsőkön. Mikor leértem megfordultam és kicsit gyorsabb tempóban átmentem a
házunkba.
-SZIA APU!- ordítottam egyet.
-Ne ordíts itt vagyok mögötted. -vigyorgott.
-Oh heló. - Öleltem meg.
-Mit csináltál te a szomszéd házban?
-Jaa... Csak bemutatkoztam az új szomszédoknak. -vigyorogtam.  - Tudod kik azok?
-Nem.
-Justin Biebeer.- visítottam mint egy fanatikus rajongó. Majd nevetni kezdtünk.
-Na de tényleg kik azok?- kérdezte komolyan.
-Tényleg ők. - nevettem.
Felvonta szemöldökét.
-Ha nem hiszed el menj és kopogj be. - nevettem.
-Oké-oké elhiszem. -mosolygott. - Oh majdnem elfelejtettem. Hoztam neked valamit. Elment a konyhába és a táskájában kezdett el
kotorászni. Utána mentem, majd elővett egy téglalap alakú dobozt.
-Mi ez?- kérdeztem lepetten.
-Ajándék. -mosolygott.
-De nincs is semmim. -értetlenkedtem.
-Téényleg igazad van. Akkor visszaviszem. - Kivette a kezemből és vissza akarta rakni a táskájába.
-Naaaa- nyavajogtam.
-Most akkor kell vagy nem?- nevetett.
-Kell. - vágtam rá.
Visszaadta a dobozt. Én kinyitottam és eltátottam a számat.
-Aztaa- sikítottam. -Köszi apuuu.!- a nyakába ugrottam.
-Nincs mit.- nevetett.
Visszamentem a dobozomhoz és kivettem belőle a vadonat új iPad-emet. Hófehér volt, a hátulján persze ott volt a jellegzetes Apple logó.
Felrohantam vele a szobámba és egész este azt babráltam...
Találtam egy zongorás App-et és le is töltöttem, elkezdtem rajta játszani, és hamar meg is szoktam. Dúdolgatni kezdtem, majd énekelni.

Something about him
I don't know what it is
I can't lie he's on my mind
There's something about him
I don't know what it is
Somebody like him is hard to find
He's like the star of my movie
He just does something to me
Can't explain it
Can't contain it
I don't know what it is
There's something about him


Tovább nem tudtam fejből  a szöveget ezért csak dúdolva folytattam. mikor már meguntam felmentem twitterre
"Kaptam egy iPad-et.*____* i luv u daddy. lol" Megnéztem Justin Twitterét:
"I think im in love..." (Szerintem szerelmes vagyok...)
Most kicsit összzavarodtam. Habár, nem hiszem hogy ezt a mai délután miatt írta ki, vagy hogy egyáltalán rám gondolt... De azért egy ici-picit reménykedtem...
Még csipogtam egyet:  "Óóóh, helló új szomszéééd... ;)" és ki is jelentkeztem. Leültem a zongorám elé és énekelni kezdtem.

It fills the air,
And I fall in love with you,
All over again,
Ooh,
You're the light that faced the sun,
In my world,
I'd face a thousand years of pain
For my girl.
-Itt elkezdtem játszani a zongorámon, és úgy folytattam.
Out of all the things in life,
That I could fear,
Uh
The only thing that would hurt me,
Is if you weren't here,
Woah

I don't want to go back
To just being one half of the equation
You understand what I'm sayin'?

Girl with out you I'm lost
Can't face this focus at heart
Between me and love
You're the common denominator, oh, oh, ohh, oh
You're the common denominator, oh, yeah, woah

Before your love was low
Now you're just my height, aye
We chase the game that would put
My cot in the side

Broken heart rise up to say
Love is alive
You and I would stand
To be multiplied, yeah

Out of all the things in life,
That I could fear,
Uh
The only thing that would hurt me,
Is if you weren't here,
Woah

Egy pillanatra felnéztem és láttam, hogy Justin ott áll az ablaka előtt és engem néz. Észrevette hogy abbahagytam ezért megforgatta karjait, hogy folytassam. Elmosolyodtam és megráztam a fejemet. Nem szeretek úgy énekelni, ha tudom, hogy közben néznek. Felálltam és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan letusoltam , megtörölköztem majd felvettem a pizsamámat ami egy francia bugyi volt és egy hatalmas bő póló volt. Kimentem a szobámba és ledobtam ruháimat a székemre. Kikukucskáltam az ablakon és megláttam, hogy Justin még mindig ott állt. Mikor meglátottszemei elkerekedtek, és csak bámult. Férfiak- kuncogtam. Odamentem az ablakomhoz és behúztam a sötétítőt. Elképzeltem milyen csalódott lehetett most. Kuncogni kezdtem majd bedőltem ágyamba és elaludtam.
UI.: itt egy videó amiben a kiscsaj kipróbálja az iPad es zongorát, meg a dal is ugyanaz.:)
http://www.youtube.com/watch?v=dYa0xEiGytg

2010. december 20., hétfő

3. 'Régen látott ismerős..'

Nem lett túl hosszú obcsi..:/ de légyszi írjatok már kommentárt nem olyan nagy dolog az nem?:/
azért köszi ha elolvassátok.:)


Szívem nagyot dobbant.
 -MATT!- síkítottam, szerintem az egész utca hallotta, de nem érdekelt annyira boldog voltam. Szerelmem nyakába ugrottam. Hevesen
megcsókoltam, amit ő készségesen viszonzott. 2 hónapja nem láttam, és már nagyon hiányzott. Mivel el kellett hogy költözzön a
szüleivel... Mikor már végleg nem kaptunk levegőt lerakott.
-Szija kislány!- vigyorgott. Hátráltam egy lépést és végig mértem. Nem sokat változott barna haja ugyonolyan maradt, talán egy kicsit
magasabb lett, a hangja pedig mélyebb. Vigyorgott mint a vadalma, akárcsak én.
 Nem bírtam tovább, odamentem hozzá és újra megöleltem. -Annyira hiányoztál.
-Te is nekem. - mondta, majd szorosan megölelt. Újjabb puszit leheltem ajkaira, amibe ő beleremegett. Annyira jó volt újra látni.
-Menjünk hátra.- mosolyogtam rá. Majd megfogtam kezét és hátrahúztam a kertbe, egy hinta ágyba. Ő leült, egyik lábát felraktra a
másikat meg lelógatta. Biztatóan kitárta karjait. Én hmegálltam előtte, és hátrakulcsoltam kezemet, mintha nem tudnaám mit szeretne...
-Naaaa gyere már idee.- kérlelt hatalmas barna szemeivel. Elmosolyodtam, és odaültem az ölébe hátradűltem felsőtetének. Kezeit
összekulcsolta hasamon és puszilgatni kezdte a nyakamat. Minden apró puszinál kirázott a hideg. Hirtelen megfordultam és letámadtam
ajkait. 
-Hmm- dünnyögtem mikor elhúzta fejét.- Nem az volt, hogy 2 hét múlva jöttök?
-Dee... Csak...- nehezen találta a szavakat- beszélni szerettem volna veled...- lehajtotta a fejét és láttam, hogy szája lefelé görbül.
-Mi a baj?- aggódtam.
-Háát...- megvakarta a fejét, majd felnézett rám. Mélyen a szemeimbe. Majd' elolvadtam. - Ugye tudod, hogy szeretlek?
-Persze hogy tudom. De mi a baj?
-Ne akadj ki.- suttogta halkan. Nem is nekem, inkább magának.
-Matthew? Mondd már mi a baj?- kezdtem aggódni.
-Hosszú volt ez a 2 hónap...- keresgélte a megfelelő szavakat, miközben én kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.
-Ugye neem?- elkerekedtek a szemeim. - Nem csaltál meg igaz? -kerestem tekintetét, de ő elfordította a fejét. Ezt igennek vettem.
Kimásztam öléből, és a lehető legmesszebb ültem tőle a hintaszékben. Lábaimat felhúztam, és kezeimmel összekulcsoltam őket.-Miért?-
kérdeztem remegő hangon. Szemeimbe könnyek gyűltek.
-Csshh. Ne sírj. - közelebb húzódott és meg akart ölelni.
-NE! - ordítottam rá, majd felpattantam, és megálltam előtte.
-Sajnálom. - mondta szomorúan, és lehajtotta fejét.
-Sajnálhatod. - hangom fagyos volt.
Felnézett, szemei csillogtak, majd egy könnycsepp gördült le arcán. -Ugy meg tudsz bocsájtani?
Ez most komolyan azt várja tőlem, hogy megbocsájtsak?!? Felment bennem a pumpa. -Te most komolyan elvárod tőlem hogy azt mondjam
'Jaj, hát persze, hogy megbocsájtok...' - ja, azt még nem is mondtam, hogy ez a második alkalom- Tudod először még hittem neked.
Tényleg elhittem, hogy nem fogod ezt megint megtenni.- ordítottam. Biztos voltam benne, hogy az egész utca hallotta.
-De.. Kérlek had magyarázzam el! Kér..
Félbeszakítottam.: -VISZLÁT!-ordtottam torkom szakadtából.
Felállt és meg akart ölelni. -TÜNÉS INNEN!- Szomoran lehajtotta a fejét, és elment. Én visszaültem a hintaágyba. Lábaimat felhúztam,
és zokogni kezdtem. 2 éve voltunk eggyütt Mattel. Jobban szerettem bárkinél. De ő nem tudott rám várni. Ennyi volt.
-nincs több Matt- suttogtam magamnak. Újabb könnycseppek gördültek végig arcomon.
 Jobbnak láttam felmenni a szobámba. Nagy nehezen felálltam. Motoszkálást hallottam, a fejemet a zaj írányába fordítottam. Már
megint engem bámult a szomszéd. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
-MI A FRANCOT BÁMULSZ?!!?!?!?!?!- rövid szünetet tartottam. Majd megint ordítani kezdtem:- NINCS JOBB DOLGOD? Hülye
barom - itt abbahagytam majd idegesen megindultam az ajtó felé. Nem vártam meg a reakcióját. Nem érdekelt. Nem a moziban van, hogy
bámuljon. Mikor oda értem feltéptem az ajtót és bevágtam magam után.
 Feltrappoltam a szobámba, majd idegesen levágódtam a zongorám elé. Hátha az megnyugtat. El kezdtem gondolkodni mit is játszhatnék,
majd eszembe jutott egy régi szám elkezdtem énekelni, és zongorával alájátszottam.
-You’re everything I thought you never were
And nothing like I thought you could’ve been
But still you live inside of me
So tell me how is that?
You’re the only one I wish I could forget
The only one I’d love enough to not forgive
And though you break my heart, you’re the only one
And though there are times when I hate you
Cause I can’t erase
The times that you hurt me
And put tears on my face
And even now while I hate you
It pains me to say
I know I’ll be there at the end of the day
I don’t wanna be without you babe
I don’t want a broken heart
Don’t wanna take a breath with out you babe
I don’t wanna play that part
I know that I love you
But let me just say
I don’t want to love you in no kind of way no no
I don’t want a broken heart
And I don’t wanna play the broken-hearted girl...No...No
No broken-hearted girl
I’m no broken-hearted girl
Something that I feel I need to say
But up to now I’ve always been afraid
That you would never come around
And still I want to put this out
You say you’ve got the most respect for me
But sometimes I feel you’re not deserving me
And still you’re in my heart
But you’re the only one and yes
There are times when I hate you
But I don’t complain
Cause I’ve been afraid that you would've walk away
Oh but now I don’t hate you
I’m happy to say
That I will be there at the end of the day
I don’t wanna be without you babe
I don’t want a broken heart
Don’t wanna take a breath with out you babe
I don’t wanna play that part
I know that I love you
But let me just say
I don’t want to love you in no kind of way no no
I don’t want a broken heart
And I don’t wanna play the broken-hearted girl...No…No
No broken-hearted girl
Now I’m at a place I thought I’d never be…Oooo
I’m living in a world that’s all about you and me…yeah
Ain't gotta be afraid my broken heart is free
To spread my wings and fly away
Away With you
yeah yeah yeah, ohh ohh ohh
Szemeim könnybe lábadtak, majd patakként folytak végig arcomon.
I don’t wanna be without my baby
I don’t wanna a broken heart
Don’t want to take a breath with out my baby
I don’t wanna play that part
I know that I love you
But let me just say
I don’t want to love you in no kind of way..No..No
I don’t want a broken heart
I don’t wanna play the broken-hearted girl..No..No..
No broken-hearted girl
Broken-hearted girl No…no…
No broken-hearted girl
No broken-hearted girl.
Egy ilyen alak miatt nem bőghetek. Megfogadtam, hogy soha többet nem fogok miatta sírni. Többé már nem. Még zongoráztam egy kicsit
majd 'megszólalt' a lelkiismeretem, miszerint bocsánatot kéne kérnem a szomszéd sráctól. Nagy nehezen rávettem magam és elindultam a
szomszéd ház felé. Kicsit azért szégyelltem magam, ezért miután csengettem lehajtottam a fejemet és éreztem, hogy vörösödni kezdek.
Hamar kijöttek, fel sem néztem, csak a cipőjét láttam és beszélni kezdtem:
-Bocsi az előbbi ordításomért. Csak nagyon ideges voltam. Bocsi tényleg. - a fejem égett, és biztos voltam benne, hogy vörös vagyok ,
akár egy rák. Továbbra is a betont bámultam. Gyorsan megfordultam, és elindultam volna vissza a házunkhoz. De a srác elkapta a
kezemet és kényszerített, hogy nézzek fel. Kicsit meglepődtem. Najó nem kicsit, NAGYON!

2010. december 19., vasárnap

2. Nem várt személy...

nem túl hosszú vagy eseménydús de azért remélem tetszik.:) és léégyszi írjatokmár kommentárt!:/
 Elmosolyodtam. Arcát nem láttam, csak hófehér, vakító mosolyát. Amint meglátta, hogy őt nézem tapsviharban tört ki. Nevetni kezdtem,
majd felálltam és pukkedliztem egyet. A gyűlölet ami reggel felgyülemlett bennem most csillapodni kezdett. A fiú hirtelen megfordult,
nem voltam benne biztos de szerintem valaki szólt neki.. Szomorúan lehajtotta a fejét visszanézett rám, és egy félmosollyal az arcán
integetni kezdett, és kiment.
 Unatkozni kezdtem ezért bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem msn-re rögötn bejött egy kis villogó ablak. A legjobb barátnőm volt
az:
-Tsőőő Babi néni.:DD- mindig így hívott.
-Szijja Kat!:D
-Mizuujs csajszi? h h ilyen hamar fent vagy.?:OO - meglestem az órámat. 9-et mutatott. Ő mindig ilyen korán kelő típus volt...
-ááhh.... Drága új szomszédokkal áldott meg az isten, és reggel 7kor(!!!!!!) nem hagytak aludni-__-...
-xDD Legalább valami jó pasi?:P
-Nem láttam még eggyet sem. Reménykedjüünk! :D
-xD Csináljunk már valamit unatkozok.
-Hmmm... Mit szólnál hhaa...- megálltam gondolkozni, majd ujjaim újból vadul száguldani kezdtek a billentyűkön- gyere át hozzám :D
kosarazzunk! :D - ez volt a másik szenvedélyem a kosárlabda. Imádtam. Ha nem volt kedvem zongorázni mindig azt játszottam...
-Okéééés.:D  Akkor 15 perc és ottvagyok.- mondta Katie és kijelentkezett. Bolond lány.- gondoltam..  Kijelentkeztem és hátramentem a
kertbe. Tudniillik van egy kissebb kosárpályánk, meg egy medencénk a ház mögött... Megkerestem a labdámat és pattogtatni kezdtem,
vártam Kathiet. Kis idő múlva hallottam, a csengőt. Bementem és ajtót nyitottam. Barátnőm állt előttem, egy fekete full capben mely alól
szög egyenes szőke haja lógott ki, lila-fehér kockás ingben, egy fekete csőnadrágban és egy lila Suprában.
-Szia csajszi! - köszöntem vigyorogva.
-Csőő Babi néni. - mondta nevetve. Megöleltük egymást majd elindultunk hátrafelé kosarazni. Jól elvoltunk, sokat nevettünk. Míg nem a
labda beleesett a vízbe. Katie odaszaladt és még próbálta kiszedni, de nem sikerült neki. Gondoltam megviccelem. Odamentem mellé,
mintha én is próbálnám kiszedni a labdát, és belöktem a vízbe. Nagy bugyborékok keletkeztek, mígnem feljött a víz felszínére:
-Hűűű... most véged van. -fenyegetett. Felpattantam és rohanni kezdtem. Hallottam amint cipője egyre gyorsabban cuppog mögöttem.
Iszonyatosan gyorsan sprintelt. Ajajj!- gondoltam mikor felkapott, mint valami írtó könnyű szatyrot, és a medence felé sétált velem.
-Neeee! - ordtottam nevetve. Kezemmel és lábaimmal kalimpáltam de hiába.  Ördögien elmosolyodott és megszaporázta lépteit. A
medencénél nem habozott. Én befogtam orromat, ő pedig beugrott velem a medencébe. Nevetve jöttünk fel a víz alól. Nedves hajam
hátamra tapadt. Hasamat fogtam a nevetéstől.
-Megöllek! - visítottam nevetve. Közeledni kezdtem barátnőm felé, aki hevesen csapkodta a vizet rám így próbált megállítani. De nem
tudott. Ráugrottam és lenyomtam a fejét. - Nesze neked! - mondtam nevetve. Még egy ideig játszottunk, mikor pillantásom odatévedt a
szomszéd erkélyére. Már megint közönségünk volt... 
 Visszakaptam a fejem és barátnőmre néztem. Megkerestem tekintetét majd óvatosan odaböktem a fejemmel. Vette az adást és nézelődni
kezdett míg meg nem találta.
-Ki az?- fordult vissza hozzám.
-Fogalmam sincs.- nem láttam arcát, mivel a nap hátulról sütött és a csuklya már megint rajta volt...
 Miután meguntuk a találgatást Kathie hazament én pedig magamra maradtam. Felmentem a szobámba és új kottákat szedtem le a netről.
Az egyik nagyon megtetszett, így azonnal leültem vele a zongorához. Ahogy játszottam valami nagyon nem stimmelt benne, így
megragadtam egy ceruzát és átrtam benne egy két részt.  Újra játszani kezdtem. Már sokkal jobban tetszett, így a szöveget is énekelni
kezdtem:
Can we pretend that airplanes
In the night sky
Are like shooting stars
I could really use a wish right now wish right now, wish right now
Can we pretend that airplanes
In the night sky
Are like shooting stars
I could really use a wish right now wish right now, wish right now
 A rap részt kihagytam és hogy ne legyen olyan rövid egy új számot kezdtem el játszani. Ujjaim lelassultak és énekelni kezdtem:
Where are you now
When I need you the most
Why don't you take my hand
I want to be close
Help me when I am down
Lift me up off the ground
Teach me right from wrong
Help me to stay strong
So,take my hand and walk with me,
Show me what to be
I need you to set me free...
Játszottam volna tovább de csengettek. Felsóhajtottam és lementem ajtót nyitni. Kitártam az ajtót és nem várt személy állt előttem...

2010. december 18., szombat

1. 'Azok az átkozott szomszédok...'

Itt az első rész remélem sokan elolvassátok... :) és azt is hogy teteszeni fog:D tsóók.:) 


-BASSZUS!- ordítottam fel idgesen. Felpillantottam az órára 07:05. Mivan?!? Reggel 7 óra van ezek meg itt ordibálnak meg zajolnak. Fejemet a párnám alá dugtam. Úgy hallottam, hogy a mellettünk lévő házba költpznek az új lakók. Már jó pár éve üresen állt a ház ezért számtani lehetett az új családra... Minden esetre jó első benyomást keltettek bennem. Nem hagytak aludni. Azt pedig nagyon útálom, amikor valaki, vagy valami nem hagy aludni.
 Összeszorítottam szemeimet és próbáltam kizárni a lentről jövő hangokat.. Nem sikerült.
-PAT!- ordította egy férfi. Még idegsebb lettem, pulzusom az egekben volt. Felpattantam az ágyamból odatrappoltam az ablakomhoz, kinyitottam és kiordítottam:
- KUSS LEGYEN MÁR!!- aztán bevágtam és megálltam hallgatózni. Lent egy pillanatra elcsendesült minden, majd egy elégedett mosollyal az arcomon visszabújtam pihe-puha ágyamba. Lehunytam szemeimet, nyakig betakaróztam és már majdnem visszaludtam mikor lentről vihogásokat hallottam. Újra felment bennem a pumpa és idegesen az ágyamra csaptam. Forgolódni kezdtem majd úgy döntöttem, hogy inkább felkelek. Pedig máskor 10-11 kor szoktam felkelni...
-Hülye szomszédok.- dünnyögtem idegesen. Kikászálódtam az ágyamból és bementem a fürdőszobámba. Pizsamámat ledobtam a földre és beálltam a zuhany alá. A hideg víztől libabőrös lettem. Persze élveztem, mivel kint iszonyatos hőség volt. Kanadában élek, ahol állandóan esik a hó... ígyhát az Augusztusi meleg már nagyon jól esett. Miután letusoltam kimentem törölközőben a szobámba kinyitottam az ablakomat (már elmentek a költöztető autók így VISZONYLAG csend volt...-.-) és odálltam a gardróbom elé. Végül egy fekete rövid shortot, egy fehér toppot és egy kockás inget vettem fel. Hosszú vizes, barna hajam befontam és elindultam lefelé. Apuval élek mivel anyáék elváltak mikor 6 éves voltam... Anyával nincs túl jó kapcsolatunk. Igazából nincs is semmilyen kapcsoltunk. Nem beszélünk, ő nem hív én meg ráhagyom. Ha ennyire szeret... Aput viszont nagyon szerettem, mindent elmondhattam neki, megadott nekem bármit amit akartam, de nem kényeztetett el.
 Most viszont nem volt otthon mert dolgozott. Valami cégnél volt társvezető. Többször is elmagyarázta már, hogy mit dolgozik de még mindig csak annyit sikerült megjegyeznem hogy, 'Társvezető'.  Lementem a konyhába és benéztem a hűtőbe. Kivettem egy kis tejet, egy tálba öntöttem müzlit és kanalazni kezdtem. Miközben ettem gondolkozni kezdtem.
 Hiába idegesítettek fel, mégis kíváncsi voltam arra, hogy kik az új szomszédaink. Miután befejeztem a reggelimet felmentem a szobámba. Odaálltam az ablakom elé, és lenéztem a szomszéd ház kertjébe. Egy rakás doboz volt ott, de sehol senki. Gondoltam, hogy a házban lehetnek. Úgyhogy feladtam a 'lessük meg kik az új szomszédok' akciót.. Viszont a ház egyik ablaka szemben volt az enyémmel. Nem volt felrakva függöny, ezért beláttam. Elég fiús szobának tűnt. Falai sötét kéken díszelegtek. A falon láttam egy plazma tv-t de semmi mást.
 Unalmamban leültem éjfekete zongorám elé és játszani kezdtem. Semmi célom nem volt. Most csak játszottam. Viszont két hangot leütöttem, ami eszembe juttatta az egyik kedvenc számomat. Így tovább játszottam a darabot miközben dúdoltam, Tetemmel előre-játra kezdtem ringatózni mikor felvettem a zene ritmusát. Elmosolyodtam, madj eszembe jutott a dalszöveg, s tel torokból énekelni kezdtem:
 I never thought that it'd be easy,
 Cause we're both so distant now,
 And the walls are closing in on us and we're wondering how,
 No one has a solid answer,
 But just walking in the dark,
 And you can see the look on my face, it just tears me apart.
Imádtam ezt a számot. Egy kicsit eltértem az eredeti zenétől és magasabban énekeltem e refrént:
 So we fight, 
 Through the hurt,
 And we cry and cry and cry and cry,
 And we live, 
 And we learn,
 And we try and try and try and try!
Egy másik számot kezdtem el játszani. Nem álltam le a két szám közben, szépen 'összeszőttem' a két dallamot. Már 6 éves korom óta zongorázok. Ebben találtam meg az örömömet, miután apáék elváltak...
 Everybody's laughing in my mind,
 Rumors spreading 'bout this other guy,
 Do you do what you did when you
 did with me?
 Does he love you the way I can?
 Did you forget all the plans
 that you made with me?
 'cause baby I didn't
Annyi ember csak énekli ezt a számot, anélkül, hogy értené mi van mögötte. Hogy mi az az érzés. Egy könnycsepp csordult végig arcomon. Nem töröltem le, hagytam, hogy végig fusson az arcomon. Államnál egy pillanatra megállt, majd lecseppent lábamra. Folytattam az éneklést.
 That should be me,
 Holdin' your hand,
 That should be me
 Makin' you laugh,
 That should be me,
 This is so sad,
 That should be me,
 That should be me,
 That should be me,
 Feelin' your kiss...
Mikor vége lett a számnak, felpilantottam és megláttam, hogy közönségem akadt...